P. Kende
Ján 18:38 Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság?
Júda gúnyolódó kormányzója, amikor látta, hogy Jézus túl közel jár, hogy megérintse az ő szívét, akkor elterelte a dolgot gyorsan. Lerázta egy kérdéssel, mert biztos volt benne, hogy ez a poros lábú rabbi nem tud arra válaszolni. Jézus túl közel jött hozzá, túl személyesen szólt hozzá. Tudta, hogy amit Jézus mond, az nagyon személyesen szólítja meg. Ezért volt egy nevetséges kérdés, amivel próbálta elütni a dolgot. „Ugyan ki tudhatná az igazságot?”
Ján 14:6-ban csak egy pár fejezettel korábban, Jézus már megválaszolta ezt. Úgyhogy itt most Pilátusnak nem is válaszol. Mi volt Jézus válasza? „Én vagyok az igazság!” Ez elég meglepő kijelentés szerintem. Mert Krisztus előtt azt gondoltuk volna, hogy az igazság bizonyára egy könyvben fog érkezni, lexikonban. Valamilyen meghatározás. Az igazság egy jó vastag könyv. Ma sem annyira különbözik ez. Krisztus előtt azért gondoltuk így, mert még nem láttuk Őt, ma meg az emberek így gondolkodnak, mert elfelejtették Krisztus a világukban.
Mi az igazság? A büszke ember azt mondja: majd pont te fogod tudni?! A gúnyoló azt mondja: mi az igazság, mintha azt ki lehetne mondani?! Vagy manapság azt mondjuk: nincs is olyan, hogy igazság. Erről beszél a világ manapság: tagadjuk le a problémát, tagadjuk az igazság egész kérdéskörét.
Mi az igazság – nagy kérdés. Nem olyan régen – lehet ma is csinálják – pszichológusok tagadták a bűn létezését. Ha valakinek gondja volt a bűntudattal – ami az emberiség 100%-a – akkor azt mondták: nincs olyan, hogy bűn; ez a júdeo-keresztény kultúrkör találmánya. Olyan vicces, hogy tagadták a bűn létezését. Ma viszont ez továbbment egy lépéssel. Ma azt mondják az emberek, nincs helytelen, nincs abszolút, nincs igazság. Ez annyira fura. Persze az ember nem élhet így. Mi az életed értelme? „Nincs értelme.” Az ember nem tud így élni, visszaretten az értelmetlenség lehetőségétől. Az egyik dolog, amiért szörnyű börtönben lenni, az hogy semmi értelme az időnek, amit ott töltesz. Nincs haszna. Az ember nem élhet úgy, hogy nincs értelme az életének.
Érdekes példa Nietzsche – nihilista filozófus –, aki azt mondta: nincs értelme az egésznek. A nagyapja lelkipásztor volt, de azt mondta Nietzsche, hogy Isten halott, és az utolsó 14 évét elmegyógyintézetben töltötte. Miért? Mert nem lehet így élni. Az volt a hibája, hogy nem csak mondta ezt, hanem végig is gondolta. Ez az, amit a legtöbb ember nem tesz. Azt mondjuk: nincs értelme. Az emberek ezt mondják, de nem gondolják végig, mert nem akarnak úgy járni, mint Nietzsche.
Sartre azt mondta a halálos ágyán: nem tudom többé ateistának nevezni magam, mert nem áll össze az egész. Egy egész élet után, amit ezzel töltött, ezt mondta.
Anthony Flew, egy nagyon hangos ateista, ezt tanította egész életében; professzor, aki nagyon tudta miről beszél. Néhány évvel ezelőtt azt mondta: feladom az ateizmusom, biztos vagyok benne, hogy létezik Isten, mert túl sok bizonyíték van az ateizmus ellen. Nem lennék őszinte. Nem tudom ki ez az Isten, de ha létezik tényleg, akkor valószínűleg a keresztények Istene az.
Miért beszélnek így? Mert az embernek szüksége van arra, hogy az életének értelme legyen. Ma erről szeretnék beszélni: Az élet értelme.
Sok része van ennek igazán. Az egyik veszély, hogy azt hihetem, hogy az életem értelme egy dolog. Azt gondoljuk, hogy egy dolognak kellene lennie; ha több, akkor nem értem. Vagy: „Találtam valamit, ami fontos, úgyhogy ne mondd, hogy az élet többről is szól. Már épp kezdtem jó lenni ebben. Ha azt mondod az élet értelme más, akkor elveszíthetem.”
Amikor az ember azt kérdezi, mi az élete értelme, azt gondolja: valami, ami rajtam kívül van; valami, amit még nem láttam. Mintha azt mondanám: rakjál bele valamit az életembe kívülről, amitől értelmes lesz. Érdekes, hogy Jézus saját magára mutatott. Ján 1:18 azt mondta: Én vagyok az, mert Én jelentem ki az Atyát, Én beszélek Róla, Én mutatom meg nektek az Atyát. Ján 1:1 Ő Isten igéje. Luk 10:22-ben azt mondja: senki nem ismeri az Atyát, hanem a Fiú – Jézus maga –, és akinek Ő megmutatja. Milyen érdekes, mikor Jézus először beszélt erről Luk 4:22-ben, azt felelték: „Ez nem József fia? Nem ismerjük ezt a fickót? Hogyan mondhatná, hogy ő az értelme az egésznek, hogy ő az igazság?! Hogyan mondhatná, hogy ő a válasz, hogy miatta vagyunk itt? Talán nem ismerjük őt?! Talán nem ismerjük az apját?!”
Miért mondták ezt? Mert az ember így gondolkodik: valami radikálisan új kell nekem; valami, ami meglep; amit megmutatsz, hogy ez az élet értelme és azt felelhetem: sose gondoltam volna – így már értem.
Ha odajön valaki hozzám, akiről tudom kicsoda, akkor azt mondom: ugyan miről beszélsz?! Jézusról ezt mondták. Ha az igazság meg akarja mutatni magát – gondolták –, az nem ilyen lesz. Mindig valami mást keresünk, rakj be oda valamit, adj nekem valamit, valamit, ami még soha nem láttam, egy új tapasztalatot, egy új kütyüt, egy új valamit az életembe, egy másik utazást, még egy italt, a következő játékot, az újabb szeretőt, még egy autót. Valami mást, és aztán meg lesz; végre meglesz. Amikor odakerült, meg lett az új kütyü, akkor az életem összeállt. Ez történt velünk? Megvettük a legújabb mobiltelefont, és az életünk összeállt. Csodálatos. Vettünk egy nagyképernyős színes tv-t és az életem a helyén van, mert nézni tudom a VB-t, és látok minden részletet, és meggyőződéssel üvölthetem, hogy hülye a bíró. :-) AZ életem helyreállt. Nyilván nem így működik!
Biztos nagyszerű ez is. Azonban mi az életem értelme? Hogyan működik?
Mát 18:2-3 És elôhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, 3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
Mire gondolt Jézus? Van egy érdekes dolog egy kisgyerekben: van benne csodálat. Ez jelentős, hogy az életem értelmet találjon. Van csodálat, egy ámulás, hogy az élet varázslatos. Ha ez hiányzik, akkor nem látom az élet értelmét. Ha nincs csodálat az életemben, akkor nem látom az életem értelmét. Ha mindenre úgy tudok ránézni, hogy: jaj, de unom, mutass már valami érdekeset... akkor nem láthatom az életem értelmét. Kell, hogy legyen csodálat az életemben. A gyerekek ilyenek. A csodálathoz alázat kell. Jézus erről beszélt. Természetszerűleg, szeretek lenézni rád. Lehet, hogy ehhez keményen kell dolgoznom, hogy „föntről” nézhessek rád. Természetszerűleg lenézek. Ám ebben nincs csodálat.
Használjuk sokszor ezt a szót: megszokott vagyok, félvállról veszem a másikat, úgy veszem, jár nekem. Nem! A másik ember egy csoda; csoda, hogy a barátom; csoda, hogy ebben a gyülekezetben lehetek. Lehet, nem látom ezt. Ha nem látom ezt, akkor nem áll össze a kép. Lehet, minden rész ott van, de olyan, mint egy 60000 db-os puzzle. Nem sok értelme van, amíg össze nem állítod.
Másik dolog: a gyerek növekszik. Aztán mi lesz az érdekes? Egy idő után, amikor tizenéves és kezd megérteni dolgokat, az igazság nagyon érdekessé lesz. Ez is fontos része az életünk értelmének. Kell, hogy igazság legyen az életemben, az igazság egy szeretetkapcsolatban. Erről beszéltünk előző alkalommal (délelőtt).
Az igazság érdekessé válik az embernek. Lehet, hogy gyerekként élveztem a történeteket a sárkányokról, tündérekről, de később nem a csodálat érdekel annyira, mint az, hogy mi az igazság, hogyan mennek a dolgok. Szeretném megérteni ezeket. Fontos az életünkben. Ha nincs igazság az életemben, ha tagadom, hogy van igazság, mert tagadni akarom, hogy van rossz is, gonosz is, akkor a kép nem áll össze.
Csodálat és igazság. A harmadik: amikor 20-30 éves az ember, akkor kapcsolatokat keres. Nem csak izgalmat, nem csak romantikus izét, hanem elkötelezettséget. Fontos dolog. Egy kapcsolat, amiben elkötelezettség van. Ez is kell ahhoz, hogy összeálljon a kép.
A negyedik (az utolsó) dolog az életünkben a biztonság kérdése. Ez az, amit az ember megkérdez, amikor 40 éves lesz. Amikor egy férfi 40 lesz, azt kérdezi: biztos, hogy ezt akartam? Sokan nem biztosak benne és azt mondják 40-45 évesen: itt az ideje, hogy új életet kezdjek. Miről szól ez? Inog az alap. Hiányzik valami. A csodálat, az igazság, az elkötelezett kapcsolat és egy jó alap a hitünknek. Az, amit fontosnak hittem az életemben, tényleg az? Az ember ezt kérdezi 6 gyerek után, 45 év után: biztos fontos ez nekem? Biztos, hogy ezt akartam? Olyan sokan nem biztosak benne. Van itt valami nagyon fontos. Nagyszerű, hogy van barátom, hálás vagyok, hogy van feleségem, fiam, gyülekezetem. Sok minden van ebben nekünk a csodálatból, az igazságból, a kapcsolatokból, az elkötelezettségből. Igazán csak Isten képes betölteni ezeket! Másként nem történhet. Péld 4:7 a bölcsesség a lényeg. Szerezz bölcsességet!
Bölcsesség. Az miben több mint az igazság? Annyival több, amennyivel a csodálat több mint az unalom. Annyival több, mint az elkötelezettség a flörtölésnél. Annyival több, mint Ján 10:28-29-ben Jézus azt mondja a hívőknek: a kezemben vagy és senki nem ragadhat ki onnan – megőrizlek téged. Az Atyám kezében vagy és senki nem ragadhat ki onnan, mert Ő nagyobb mindeneknél. Annyival nagyobb, amennyivel ez az ígéret nagyobb minden emberi ígéretnél.
Az életünknek értelme van. Mát 10:31-ben Jézus azzal vigasztalja a tanítványait: ne féljetek, sok verébnél értékesebbek vagytok. Olyan, mintha azt mondanám: ne félj, sok 10 filléresnél többet érsz. :-) Sokkal többet érsz! Mókás módon, de szeretettel, azt mondta nekik: az életednek értéke van az Atya előtt, fontos vagy, van egy kapcsolatod az Atyával, Ő a te biztonságod. Ez az igazság és elámulhatunk ezen.
Arról beszélek, hogy megtalálhatom Istennél ezt. Meg kell találnom Nála! Amikor megtalálom az igazságot szeretetben és egy kapcsolatban, akkor abban öröm van, felfrissülés, csodálat és biztonság.
Igazán az imádatról beszélek. Amikor az imádat szó előkerül, akkor általában gondolunk a dicsőítésvezetőre, a zenészekre, az éneklésre. Az az imádat, hogy éneklünk, felemeljük a kezünket, dicsérjük az Urat. Nem! Ez több! Ez az egész életünk. Az egész életünk – remélhetőleg – az Ő imádatában van. Ebben növekednem kell, mert ebben áll össze a kép. Amikor Istenre nézek, akkor tudom, hogy milyen biztonságban vagyok. Akkor nincs kérdésem. Lehet, halálos beteg vagyok, de Ő tudja, nem hiábavaló. Értékem van előtte. Megmondta nekem, hogy nem véletlenül történnek a dolgok velem. A halálom napján is velem van és keresztülvisz a halálon is.
Megnézel embereket, akik az Úrban haltak meg, és tudták, hogy mi történik, és a bizonyságuk, az életük csodálatos. Azért, mert biztonságban vannak. Tudják ezt. Ez fontos. Ha ez hiányozna, akkor nem tudok imádni. Szeretem ezt a képet: amikor imádom az Urat, felemelem a kezem, akkor sebezhető vagyok. Oldalt bárki elkaphatna, de nem azzal foglalkozom, hogy védjem magam, mert imádom Őt és biztonságban vagyok. Csodálom Őt, meg van a szabadságom erre. Imádom Őt, megvan a szabadságom erre. Merek alázatos lenni, mert tudom, mennyire szeret. Ez annyira nagyszerű, hogy Isten azt mondja:
- Légy alázatos Előttem.
Ha azt felelem: igen, akkor feltesz engem a piedesztálra. Felemel engem és azt mondja:
- Ez a te helyed.
- Hogyan lehetne ez az én helyem?
- Te vagy, aki szolgálsz.
- Dehogyis, Uram! Az Te vagy rajtam keresztül.
- Nem, nem! Te vagy, aki szolgálsz. Hallod a bölcsességet, amit mondasz?
- Uram, ez nem én vagyok. Ez Te vagy!
- Nem! Én hálás vagyok neked ezért. – 1Kor 3:10-16 – Én hálás vagyok neked.
- Hogy lehet ez, Uram?
- Nálam biztonságban vagy, szeretlek téged és elkötelezett kapcsolatunk van. Elpecsételtelek téged, ahogy elfogadtál Engem. Enyém vagy, szeretlek és biztonságban vagy. Hadd tanítsalak téged.
Ebben a környezetben el tudom fogadni az igazságot, még akkor is, ha fáj, ha kemény. Még akkor is, ha kihív engem. Ez gyönyörű, mert azt tapasztaljuk meg, és azt éljük meg, hogy a kép összeáll. A kirakós játék összeáll és látom a képet, és azt mondom: hogy lehet ez? Látom a képet és az egésznek értelme van. Köszönöm, Istenem!
Valaki megkérdezi odakinn: mi az értelme, mondd meg nekem! Mi azt feleljük: az életnek értelme van. „Tudom, de mi az értelme?” Nem tudom leírni egy papírra és csak berakod a zsebedbe, hanem szükséged van Jézus Krisztusra. – ezt mondjuk az embereknek. Ha Ő meg van, akkor tanulni fogsz erről. Tanulunk imádni csodálattal.
Ha megnézzük a Zsoltárokat, akkor ezt látjuk: csodálat. Tele van azzal a Zsoltárok. Zsolt 96:4: nagy az ÚR, csodálatos! Zsolt 135:5: az Úr csodálatos, méltó a dicséretre. Szükségem van erre. Isten tanít minket és ámulunk Rajta. Ez gyönyörű.
Valaki azt kérdezi: hogy tudsz ennyi tanítást hallgatni?! Mi értelme ennek?! Miért hallgatod a munkába menet? Nem tudsz eleget? Azt felelem: ez nem a tudásról szól, hanem az imádatról. Ha érteni szeretnéd, akkor így mondhatom: az élet értelméről szól, mert arra lettünk teremtve, hogy imádjunk. Ott áll össze a kép, ott van jelentőség az egésznek. Azt tudom mondani: köszönöm, Istenem!
1Kor 13-ban a szeretetről beszél. Ez van köztünk Ővele, mert elköteleztük magunkat. Amikor Jézusban hittél, akkor azt mondtad: Jézus, Rád bízom magam, ments meg engem, meg akarlak ismerni, kérlek, gyere az életembe, légy a megváltóm. Ekkor elkötelezted magad egy életre. Ebben a kapcsolatban – 1Kor 13 – szeretet van. 1Kor 13 még az Irodalom könyvben is benne van. Ha költészet lenne, annak is a legszebb lenne. Ám nem költészet, hanem igazság. Annyi féle módon lehetne beszélni még róla, de a hitem Jézusban nagy biztonságot ad nekem.
Ha bármelyiket veszed a négy dolog közül magában, akkor azt mondhatnád: megvan. Megvan az igazság! Volt olyan az életemben Krisztus előtt, hogy el voltam varázsolva, mert részeg voltam. Ha elég ideig mentem volna abba az irányba, akkor azt mondtam volna: „én tudom mi az igazság, csodálatos az élet, adj még egy pohárral.” Az egyik része meg van: el vagyok varázsolva. Nincs azonban igazság, biztonság, nincs szeretetkapcsolat. A másik: „Rengeteg szeretőm van, mindenkit szeretek, az életemnek van értelme.” Tévedsz, elmulasztasz valamit. Elmulasztod a csodálatot, elmulasztod a biztonságot, elmulasztod a kapcsolatot. „A bankszámlám tele van pénzzel, biztonságban vagyok.” Eljön a nap, amikor felteszed a kérdést: tényleg biztonságban vagyok? Azt találod, hogy nem.
Csak akkor áll össze a kép, ha mind megvan. Egy értelemben azt mondhatnánk: a hitünk minden korban ajánl nekünk valamit. Viszont ez nem úgy működik, hogy az egyiket lecseréljük a másikra. Hanem úgy működik, hogy tanulnunk kell róla és meg kell találnunk mindet. Igazán ez a gyülekezetben történik velünk. Megvannak a kapcsolataink, amik Istentől vannak. Hálásak vagyunk ezért, a testvéreinkért, akik imádkoznak értünk, nem vagyunk magunkra hagyva. Van bátorítás a hitünkben. Ám lehetséges, hogy ahogy járok a hívő életemben, megtérek, van csodálat, de aztán nem lépek tovább és nem tanulok igazságot és nem ismerem meg, hogy az elkötelezettségem mennyire erős. Akkor egy nap elkezdem kérdezgetni: biztos? Biztos.
Bátorítalak ebben, hogy ne mulasszuk el. Az élet értelme: Istent imádni. Aki ezt nem érti, annak semmit nem jelent, mert nem tudunk berakni oda semmit. Ezért azt mondjuk: akarod tudni az élet értelmét? Gyere Jézushoz és a kép összeáll és meglátod, hogy az életednek értelme van. Valaki azt kérdi: mi a válasz? Jézus Krisztus. „Azt már tudom, az nem válasz!” Ha ezt mondja, akkor nem ismeri Őt. Mi ismerjük Őt, és ismerjük meg egyre jobban!
A teológia végcélja az imádat. Minden – amit tanulunk az Igéből, a kapcsolataink –, odavezetnek minket az igazságban, csodálatban, és egy közös ámulatban az imádathoz. Ámen.
