P. Kende
Gondolkodtam a középkoron és a sötétségen. Arra gondoltam, hogy a tudatlanság, a babona volt, amit kereszténységnek nevezetek, de nem az volt; és ahogy az ember fellázadt ez ellen. Az ember nem arra lett tervezve, hogy sötétségben éljen. Világosságra lettünk teremtve. Ezt újra és újra látjuk. Amikor eljött az Úr és tanított, amikor prófétákat küldött és ők szolgáltak, akkor újra meg újra ezt látjuk, hogy ők világosságot hoztak. Ez a világosság szolgált az emberek felé. Ján 1:7-9. Isten ezt akarta adni nekünk mindenkor. Viszont a lenyűgöző dolog az emberi történelemben:
Jer 2:13 Mert kettôs gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élô vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet.
Ez olyasvalami, ami igaz volt Izraelben akkoriban, ma is igaz sajnos rájuk, és az egész emberiségre is. Az emberiséget az Úr teremtette, az Ő népe vagyunk. Ám a gonoszság, amiben járunk, hogy keresünk választ, de Isten nélkül, lehetőleg. Ezt az emberi történelemben újra és újra látjuk. Gondolj bele: Oroszországban a cárok, az elnyomás, a nyomor, a szegénység, és aztán fellázadnak ellenük. A lázadás következtében jönnek a bolsevikok, akik sokkal rosszabbak, mint a cárok. Vagy Irán, ahol a sah uralkodott és kemény diktátor volt. Az emberek fellázadtak. A sajtó írt a jövő emberéről: Komeini-nek hívták. Az első napon (vagy az első órában) több embert ölt meg, mint a sah az egész uralkodása alatt.
Miért van ez? Mert az ember szíve Isten nélkül keres választ és mi történik ekkor? Többet találok magamból. Az egy ijesztő lehetőség, ijesztő valóság. Van egy barátom, megbánt engem, haragszom rá, úgyhogy otthagyom a barátságot, találok egy másikat, ő is megbánt, és aztán találok egy másik barátot. Tudod, mit találok? Ezek mind ugyanolyanok – hihetetlen. Nem! Én vagyok ugyanaz. Ahogy megyek tovább és tovább többet találok magamból. Rosszabb eset, ha a feleségem, férjem hagyom ott és találok másikat. Nyolccal később azt mondom: ezek mind ugyanolyanok. Nem! Én viszem magam tovább. A választ Isten nélkül akarom megtalálni. Istennel a válaszom a megbocsátás vagy a bocsánatkérés lenne, újra megtalálni egymást az ÚR jelenlétében, de nem az, hogy lecserélem a másikat. Ám ha Isten nélkül keresek, akkor egyre többet találok magamból és elég kétségbeejtő dolog. Mert egyre jobban látom mennyire elviselhetetlen, idegesítő, bunkó. Lehet, azt mondom ők mind ilyenek. Igazából – P. Schäller mondta ezt – egy ujjam rá mutat, de három rám és egy Istenre, és azt mondom: ő a hibás, de valójában: én vagyok az, és viszem magammal.
Az ember, aki Isten nélkül keres választ, egyre csak magát találja, minden kudarcban, vagy sikerben. Éppen ezért még a sikerek is üresnek bizonyulnak. Viszont az az ember, aki Istennel keres:
Zsolt 139:2-12 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirôl érted gondolatomat. 3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. 4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram! 5 Elôl és hátul körûlzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. 6 Csodálatos elôttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. 7 Hová menjek a te lelked elôl, és a te orczád elôl hová fussak? 8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. 9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: 10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. 11 Ha azt mondom: A sötétség biztosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, 12 A sötétség nem borít el elôled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Ezek a versek annyira gazdagok azzal a gondolattal, hogy a hívő igazán mindenütt Istent találhatja. Ez fontos az életünkben.
Az 1600-as évek körül az ember úgy gondolta, hogy ha megtaláljuk az igazságot, akkor az megelégíti a szívünket. Azóta is az ember ezzel a gondolattal küzd: hogyan is van ez. Ha az ember tanul, azzal nincs semmi baj, de ha tanul és azt reméli, hogy betölti az ő életét, ez már nem így van. Az ember szeret, ez rendben van, de ha az ember szeret, és azt reméli, hogy betölti az egész életét egy kapcsolatban, ez már nem igaz.
Isten többet adott nekünk, valami jelentősebb dolgot. Az ember azt gondolta, hogy a tudás, az igazság, a helyes logika, az értelem, megválaszolja a problémáimat és megelégíti a szívemet. Azóta rá kellett jönnünk, hogy ez így nem működik. Az ember ezért menekül, akár valami elvontba, akár valami függőségbe, akár a posztmodernbe, amiben semmi nem biztos, minden relatív. „Lehet, hogy neked az fehér, de nekem fekete.” Ez bolondság. Az ember menekül, mert rá kellett jönnie, hogy volt reménye, hogy a tudás, az ismeret Isten nélkül megválaszolhatja az életének a nagy kérdéseit, de az ember már olyan messze ment Istentől, hogy nem találja a választ. Az ember egyre többet talál magából, és elégedetlen azzal, amit talál.
Isten egy kapcsolatban ad nekünk igazságot. Szeretetkapcsolatban. Ez nagyszerű dolog, egyszerű, de a legnagyobb, ami létezik. Amikor odajön hozzám a BKV ellenőr, és azt mondja: jegyet kellett volna venni, akkor igazat mond nekem. Van valamiféle kapcsolatunk is, de nem mondhatnám, hogy szeretetkapcsolat. Ám amikor Isten kezdeményez felénk, az annyira gyönyörű, mert kitárt karral jön, sebezhetően, szeretettel, letéve az életét, törődve, gondoskodva. Amikor az Úr itt járt a földön, mi volt a feladata?
Az Úr azért jött, hogy megváltson minket. Szeretett, tanított, megmutatta Isten szívét, gyógyított enni adott, sok mindent tett. Lehetett volna úgy is, hogy semmit nem csinál, csak meghal egy kereszten. Megfizet a bűneinkért, aztán feltámad a halálból és minden igaz lenne. Elvégzett volna minden munkát. Mi lenne, ami hiányozna? Mi lenne, amit mi hiányolnánk? Az evangéliumok nagyon rövidek lennének, és ami hiányozna, hogy akkor nem láttuk volna olyan nyilvánvalóan az Ő szeretetét.
Ő úgy jött hozzánk, hogy értsük Őt, lássuk Őt, hogy ez jelentsen nekünk valamit. Igazán nem kellett volna. Nem kellett enni adnia a sokaságnak, nem kellett meggyógyítania a vérfolyásos asszonyt, a vakon születettet, nem kellett volna tanítania annyit. Ő Megváltóként azért jött, hogy megfizessen a bűneinkért. Minden, ami ezen túlmegy, azért volt, mert mi fafejűek vagyunk, és nem értettük volna. Ő azt akarta, hogy értsük, mert Ő szeretetkapcsolatra vágyik.
Jób könyvében, Jób 1:13-21, Jób 2:8-9 látunk egy nagy próbatételt egy ember életében. Látjuk, hogy elveszíti a javait, gyerekeit. Elveszíti a kapcsolatát a feleségével, az egészségét. Ez próbatétel az életében. Néhány dolgot mutat nekünk. Az egyik: nem sok minden van, amit gyűjthetsz a világban és azt gondolhatod, hogy biztonságban vagy vele.
A másik – amiről beszélni akarok –, amikor jön egy próbatétel, akkor az megpróbálja az egészet. Amikor beversz egy szöget és eltalálod az ujjad, tudod-e azt mondani: „Ez csak az ujjam, jobbulást!”, és csinálod tovább? Nem, nem!
Nem, mert hozzád tartozik, és az egész szenved. Amikor bejön egy próbatétel az életünkbe, az mindent megpróbál. Ezt fontos tudnunk, nem csak egy részünket, nem csak egy dolgot velünk kapcsolatban, hanem mindent, amit tanultam; mindent, amit hallottam; mindent, amiben növekedtem; minden meg van próbálva.
Kicsit így vagyok vele: „Uram, ma egészen stabil vagyok az érzelmeimben, ma megpróbálhatod az érzelmeimet. A feleségem viszont viselkedjen, mert arra nem reagálnék jól.” Vagy azt mondanám: „Uram, ma jöhet valami fizikai próba, ma el tudnám viselni.” Amikor azonban jön a próba, akkor az az egész személyt magában foglalja. Fontos felismernünk, mert meglepődünk rajta.
Emlékszem Baltimore-ban Bibliaiskolában voltam és meséltek egy fickóról. Játszottak egy játékot: tudod-e a Bibliaverset. Ez a fickó hihetetlen volt, az Újszövetségben nem volt olyan vers, amit ne tudott volna. Az Ószövetségből is minden harmadikat tudta. Elképesztő bibliaismeret. Miért nem ismerem ezt az embert? Mert nem volt ott. Mert jött egy próbatétel az életében és elfordult az Úrtól. Otthagyta az utat. Azt mondom: hogy lehet ez? Valaki, aki ennyire ismeri a Bibliát?
A próba az egész személyre vonatkozik, nem a bibliaismeretére, nem a tanulmányaira, nem arra, hogy mennyi dolgot tud mondani, nem arra, hogy mennyi tapasztalata van, hány gyereket nevelt fel, mennyi helyzetet tett rendbe, hány diplomája van, hanem az egész személyre. Ha jön a próbatétel, az mindent érint.
Ezért nehéz egy barátság, mert egy barátságban érinted a másikat is. A gyülekezetben, ha egy testvérnek baja van, azt megérezzük nyilvánvalóan. Érint bennünket. Van itt egy fontos dolog! Amikor megnézzük Jób történetét, mikor állt helyre a kép? Amikor Jób elkezdett közösségben lenni Istennel újra. Amikor nem a „barátai” beszéltek hozzá már; hanem Isten beszélt hozzá. Egyébként keményen beszélt, de szeretetben, igazságot szólva. Akkor helyreállt a kép, rendbejöttek a dolgok, először a szívében.
A próbatétel mindannyiunk életében ott van, ez nem kérdés. Viszont nincs olyan, hogy valami megpróbálja csak a szereteted. Hanem valami megpróbál téged. Minden benne van, minden ki van hívva, minden meg van rázva. Minden, nem csak egy szelet. Nem arról szól, hogy tudom-e a helyes választ, hanem rólam: hogy én járok Istennel. Ez annyira fontos nekünk, mert a legkisebb próbatétel elvihet minket, ha nem ismerjük ezt fel. Mire van szükségem? Egy kapcsolatra szeretetben, a testvéremmel. Szükségem van a gyülekezetre, szükségem van a kapcsolatra az Úrral, szükségem van a testvéremre, mert az igazság itt van felemelve kettőnk között. Szeretetkapcsolatban. Ha ez nincs meg, akkor ez az igazság nem lesz elég arra, ami jön az életemben. Lehet, valaki rám néz, és azt mondja: te ezen elbuktál, ezen a nyavalyás porszemen? A válasz: nem az számít, mekkora a próbatétel, hanem: ha nincs meg nekem az, ami teljesen megelégít, az a személyes kapcsolat, és az igazság a személyes kapcsolatban, akkor elbotlom a legkisebb dolgon is.
Valamelyik oldala ennek sokszor hiányzik. Van igazság, és odaadom kapcsolat nélkül. Vagy a másik lehetőség, hogy van egy barátom, de a Biblia csukva van. „Legyünk csak barátok, eleget hallok a Bibliáról.” „Legyen egy tini-táborunk, de csukjuk be a Bibliánkat.”
Valamelyik sokszor hiányzik. A házasságban könnyen lehetséges, hogy család vagyunk, de nem nyitjuk ki a Bibliánkat. Család vagyunk, prédikálok, de otthon nem szolgálok igazsággal. A Biblia csukva van. Könnyen megtörténik. Természetileg ilyenek vagyunk. Könnyen be van csukva.
Van igazságom kapcsolat nélkül, vagy kapcsolat igazság nélkül. Ez nem elégíti meg a szívem, és nem készít fel az életre. Amikor jön a próba, akkor nincs, ami megtartson minket, mert Őnélküle kerestük a választ, ezért csak az egyik oldalát találtuk meg. Ezért beszélünk a Bibliaiskoláról, mert akarom, hogy világos legyen. A Bibliaiskola nem tudásról szól, hanem kapcsolatról szeretetben, igazságról és bölcsességről. Tudom, hogy a Bibliaiskola alatt az ember jól meg van próbálva. Emlékszem – akármilyen régen is volt –, mennyiszer megpróbált Isten ebben és hányszor ki voltam hívva. Ám Isten bemunkált valamit kapcsolatban: igazságot.
1Pét 1:7 a hitünk kipróbált hit legyen, így az sokkal becsesebb, mint a veszendő arany. A mi hitünk méltó dicséretre, tisztességre és dicsőségre, amikor Jézus Krisztus megjelenik. Hogyan történik ez? Van egy kapcsolatom Istennel, és emiatt van sok kapcsolatom a testvéreimmel. Van egy szeretetkapcsolatom, egy közösségem, amiben igazságot kapok szeretetben, és éppen ezért van sok kapcsolatom, ahol igazság van szeretetben. E megtart engem, vezet engem és tovább visz engem. Ahogy továbbmegyek, a hitem kipróbált lesz és dicsőségre méltó Isten előtt. Amikor találkozom Vele, azt mondja majd: tisztesség ennek az embernek.
Hogyan álltam meg? Nem én voltam, hanem az Istennel és a testvérekkel való kapcsolat volt. Isten azt mondja: „Ez az alázat, hogy elfogadod az én válaszom és nem a tiéd keresed. Ez dicsőségre és tisztességre méltó. Megdicsérlek téged, mert alázatos voltál ebben és elfogadtad a válaszom.”
A mai napunk egy felkészülés holnapra, későbbre. Amit ma tanulok, meg lesz próbálva az egész, és szükségem lesz az egészre. Lehet holnap, lehet 10 év múlva. Ezért van szükségem az Igére. Zsolt 119:105,130: az Ige a világosságom, ami vezet engem. Legyünk ezzel óvatosak: a bűn – vigyázz! – nem játszik veled, hanem elpusztít. Te se játssz a bűnnel, mert elpusztít! Nem számít mi az. Mindannyiunknak van legalább egy olyan területe, ami bárcsak ne lenne ott az életében. Ne játszunk vele! Vegyük komolyan, mert ha játszom vele, akkor lehet, elmulasztok valamit: egy kapcsolatot, bátorítást arra vagy erre, amire szükség lenne a mai napon. Vigyázzunk ezzel! A bűn, amivel ma játszom, az lehet holnap a függőségem, vagy megkötözöttségem. A gyűlölet, aminek ma helyet adok az szívemben, holnap kivesz a szolgálatomból, holnapután kivesz a gyülekezetből, egy hét múlva kivesz teljesen Isten akaratából, az Ő követéséből. Vigyázzunk ezzel!
Amikor viszont megvan ez a kapcsolat, amikor barátok vagyunk hitben és igazság van közöttünk, akkor az drága és utálom elveszíteni. Annyira szeretem ezt, annyira élvezem ezt és annyira vágyom őrizni ezt, annyira szükségem van rá. Tudom, nincs kérdés felőle. Annyira kell ez nekem, ha bármi be akar jönni, akkor azt mondom: hogyan is lehetne, szükségem van a kapcsolatra Istennel, nekem ebben kell járnom.
1Móz 13-ban, amikor Lótnak és Ábrámnak túl sok jószága volt, és túl sok juhásza volt, nem volt elég legelő, és a juhászok bunyóztak, hogy ki kapja a jobb mezőt, akkor Ábrám azt mondta Lótnak: ez a dolog nem éri meg, menj, keress másik helyet inkább, minthogy ez legyen közöttünk. Lótnak azt kellett volna mondania: dehogy hagylak el!
Emlékeztek Ruthra, amikor Naomi haza akarata küldeni? Ruth azt válaszolta: az nem fog megtörténni, nem hagylak magadra, megyek utánad, a te néped az én népem, a te Istened az enyém is. Attól függetlenül milyen keserű vagy, én oda tartozom. Ez fontos döntés. Annyi minden állhat közöttünk, a jószágaink, a juhászaink, annyi minden; de ne engedjük, hogy bármi drágább legyen, mert nem drágább semmi sem. Szükséged van a testvéredre.
Emlékeztek, amikor az írástudó azt mondta: ki az én felebarátom? Jézus mondott egy történetet. A válasz az volt: az a felebarátod, akiről te úgy döntesz. Bárki lehet az. Te választod meg. Isten azt mondja: légy a felebarátja az embernek. Ugyanígy velünk is: kire van szükséged? A gyülekezetre, Istenre, közösségre, anélkül bármilyen igazság kong az ürességtől. Éppen ezért őrizzük ezt a kincset, ami közöttünk van.
Amikor a gyanakvás, szégyen, harag bejönne közénk, bánjunk el vele a szívünkbe. Mert ha valami megfoszt minket ettől a kapcsolattól, akkor mi marad, ami megelégíthetné a szívemet? Semmi! Semmi nem készít fel engem arra, hogy szembenézzek a hitem próbájával.
Eféz 4:32 Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.
