P. Borci
Reggel mondom az Úrnak: neked van egy üzeneted, amit el akarsz mondani. Az a terv, hogy majd én tolmácsolom: elmondanád neked az üzeneted? Az első, amit az Úr mondott: nagyon szeret benneteket.
Ján 21:1-3 Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen; 2 Együtt valának Simon Péter, és Tamás a kit Kettôsnek hivtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettô is az ô tanítványai közûl. 3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Ez annyira nem furcsa. Gondold meg ezt: 3 és fél éven keresztül jársz a mindenható, testet öltött Istennel. Látod, hogy a vakok visszanyerik a látásukat. Látod, hogy a csonkabonkák megépülnek. Ott vagy, amikor 5000 embert megetet az Úr. Látsz mindent az alatt a 3 és fél év alatt. Ott vagy a színeváltozás hegyén. Látod, ahogy Jairus leánya feltámad a halálból. Jársz a vízen, a háborgó tengeren. Látod a feltámadt Jézust, a megváltót, kétszer is. Beszélsz vele. Látod azt, hogy eszik. Lehet meg is érintette Péter. Mi kell ahhoz, hogy azután azt mondja az ember: srácok, visszamegyek halászni.
Kicsit furcsább ez, nem? Mi visszamegyünk halászni, oké rendben van. Nem értjük, hogy a kudarc mit tud létrehozni az életünkben. Péter elbukott. Előfordult ez már valakivel? A bukásunk mit akar csinálni? Ha valamit rosszul csinálunk, akkor mit csinálunk? „Kedves” szavakat mondunk magunkhoz. Nem idézem, mert ezek a szavak nem illenek egy „szent emberhez”, amilyen én vagyok. :-) Ám ezek megtámadják a jellemünket. „Hogy lehettem ilyen balfék...?! Hogy tehettem ezt?! Hogy lehettem ilyen murugya?! (Mulya és gyagya keveréke)” Tényleg az van, hogy murugya vagyok, vagy csak elkövettem egy hibát? Egyszerűen csak ember vagyok és elkövettem egy hibát. Halottam, hogy vannak olyan kisgyerekek, elesnek és egy darabig nem próbálkoznak a járással. Nem az én gyerekeim. Láttam a saját szememmel, hogy a 20 hónapos gyermekem, rohan ki az ajtón a házból, megbotlik a küszöbön és arccal a betonlépcsőn leesik. Gondoltam, a gyereknek már nincs arca. Odamegyek, megnézem, semmi baja nincs. Láttam a két szememmel, hogy az arcával tompította az ütést, és semmi baja nincs. Ékes bizonyítéka annak, hogy léteznek angyalok.
A kudarc. Valamiben elbotlunk és aztán olyan könnyen azt mondjuk: nekem ez nem megy. „Megpróbáltam, már csinálom egy ideje, nem megy. Visszamegyek halászni.” Könnyen lehetett volna, hogy tényleg halászok maradjanak egy életre.
Ján 21:9 Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felûl hal és kenyér.
A Megváltó ezeket a visszacsúszott apostolokat várta a parton. Van néha olyan elképzelésünk, hogy ha elbukunk, akkor a Megváltó le-fel ugrál az idegességtől és azt kérdezi: hogy képzeled, mit tettél?
Először azonban azt látják a tanítványok, hogy az Úr Jézus vacsorát készít, közösségben akar lenni velük. Esznek. Van 12 tanítványom nekem is. Felmegyünk az épület tetejére, a fiúkollégiumba és a férfiak esznek. Csönd van. Aztán amikor a lányokhoz megyek, ott teljesen más. Ott csak én eszek egyedül, ők beszélgetnek.
Itt vannak a tanítványok, férfiak. Mivel várja őket az Úr? Étellel, és mindenesetre közösséggel. „Srácok, nincs semmi baj. Gyertek, együnk!” Azt hiszem ez a vers meg kellene, hogy változtassa az egész életünket, a kudarcainkhoz való hozzáállásunkat, az élethez való hozzáállásunkat. A Kudarc az élet része. A bajok, viharok az élet része. Délelőtt Csel 28-ról prédikáltam. Átélnek egy hajótörést Pál apostol és a többiek. Pál jó sok rőzsét összegyűjt. Mi történik? Azt mondja az ÚR: „Jól van Pál, jól viselkedtél a hajón, elvárásomon felül teljesítettél, most pihenj meg. Van itt elég kigyúrt fickó a hajón; katonák, tengeri-medvék, nagy kigyúrt fickók tele tetkóval, és bűnözők.” Pál, a pici öreg zsidó ember mit csinál? Rőzsét szed, mert hideg van. Nem a kigyúrt fickók. (Nincs semmi baj a kigyúrt fickókkal.) Nem az izomtól függ az erő. A szív nagyságától több minden függ.
Pál gyűjti a rőzsét, szolgál. Mi történik? Kimászik egy vipera a tűz közepéből és megmarja. A barbárok nézték, ahogy Pál kezéről lóg a kígyó. Ezen a ponton sokan azt mondanák: elegem van. „Ártatlanul fogságban vagyok, aztán átmegyek egy 15 napos hajótörésen, aztán most meg ez a vipera!” Volt már valakivel ilyen: próba, próba után, utána még próba? Vihar után kígyó, kígyó után ki tudja mi. Tudod, mit csinált Pál a kígyóval? Belerázta a tűzbe. Ez egy jó kép.
Az ördög próbálkozik. Péter, amikor megtagadta az Urat, hány ezer démon suttogta a fülébe: elbuktál, véged van, innen már nincs visszaút, nem tudod helyrehozni. Mit gondoltok, hány démon beszélt hozzá? Mindezt úgy, mintha magához beszélt volna. Egyes szám, első személy. Egy démon beszél hozzám, de mintha én beszélnék magamhoz. Péter, amikor elbukott, lehet nem csak egy démon volt ott. A kudarc, a vádlás, kárhoztatás nem természetes; az természetfeletti vagy természet alatti. Kicsoda kárhoztatja Isten választottait? Róm 8. Krisztus az, aki meghalt értünk. Ha nem Krisztus, akkor ki az, aki úgy gondolja, hogy joga van rá, hogy dumáljon hozzánk? Mit kezdesz azzal a beszéddel?
Ha olvassuk tovább Ján 21-et, az Úr Jézusnak teljesen más volt a véleménye Péterről. Nem tudom, épp milyen helyzetben vagytok. Azt tudom, hogy mondtam az Úrnak: Uram, mondd meg nekem, mit kell mondanom! Azt mondta, erről beszéljek. Nem tudom, mi van az életetekben, csak azt tudom, hogy valószínűleg 99%-unknak baja van a kudarccal. Hetente egyszer? Vagy naponta többször elesünk az élet minden terén, szándékosan vagy nem szándékosan?
Az előző történetben, amikor a kislányom fut ki, a küszöb mindig rossz helyen van. ÚR Jézus viszont úgy kezelte, hogy azt mondta Péternek: legeltesd az én juhaimat! Pásztorold őket! Őrizd a juhaimat! Jézusnak nem az volt az elképzelése, hogy ez valami végletes dolog. Pedig elég csúnya dolognak tűnik, le van írva. El tudom képzelni, Péter hogy érezhette magát. (Én is buktam jó nagyokat, de nem tudom, ilyesmi volt-e az életemben. Még nem voltam olyan helyzetben, hogy meg kellett volna tagadnom az Urat.) Az nem valaminek a vége, hanem azért történt meg, hogy ide leírják, és mi elolvassuk. Nem csak, hogy elolvassuk, hanem megértsük, hogy mi történt. Akármekkorát buktam, ez valaminek a vége és valaminek a kezdete. Nem végletes dolog.
Galáciai levél azt mondja: jól futottatok, kicsoda gátolt meg titeket? Ilyen esetben, amikor azt mondjuk: visszamegyek halászni, azt hiszem, nagyon sokan úgy gondoljuk, hogy ez az egyetlen jó dolog, amit tehetek, és ez nem valami olyasmi, hogy valaki szándékosan elgáncsolt. Jól futottatok és valaki szándékosan elgáncsolt. (Nézem a foci VB-t, amikor van időm. Fantasztikus. Lehet, tanulnak dzsúdózni is.)
Ennyi az üzenet. Péter valószínűleg „egy kicsivel többet látott”, mint mi. A másik két fő tanítvány is ott volt: a Zebedeus fiai, a mennydörgés fiai. Azt mondták: mi is elmegyünk veled. Nem számít, mi történt; nem számít, hogy te mit gondolsz; az Úr vár minket a parton, és a parázson hal és kenyér. Vár bennünket az Úr. Gyere, együnk! Szeretném, ha megértenéd, hogy igazából nem történt semmi baj. Lehet, ezt akarta mondani: srácok, Isten hozott benneteket az emberi fajban. Mi történt? Emberként viselkedtetek. Nincs vége semminek, most kezdődik. Legeltesd a juhaimat, őrizd a juhaimat.
Fáradtak vagytok? Mondom erre a megoldást: kevesebbet kell aludni. Heti 4 óra alvás, és az ember nem fáradt. :-) Biztonsági őr voltam 24 órában. Délelőtt az Intersparokban megnéztük, mit kell megcsinálni, aztán este mentünk és zárás után megcsináltuk. Napi 4 órákat aludtam. Valami miatt haza kellett rohannom egyszer dél körül. Lógott a bőr az arcomról. A szomszédom tántorog az ajtóhoz, látszik, most ébredt fel. Azt mondta: „Várjál pásztor, kivel beszéljem meg a bajom? Annyira fáradt vagyok, 18 órát aludtam.”
Tudod, mi jutott eszembe először? Ez az ember szándékosan gúnyolódik velem. Érdekes, hogy sokkal fáradtabb volt 18 óra alvás után, mint én 4 óra alvás után. Nem tudom, hogy jött ez ide. Ám ha ezt csinálod, lehet 4 óra kevés, de ha 18 órát alszol, valld meg az Úrnak, és térj meg belől! :-) Az Úr mértékletességre hívott el minket. Mértékletesség az alvásban. Ha elbuksz ebben, semmi baj. Az élet megy tovább.
Ima: Köszönjük, hogy közösséggel vársz minket, akármilyen visszacsúszott állapotban vagyunk. Segíts, hogy jól tudjuk kezelni a kudarcainkat. Lássuk ezt a képet újból és újból az életünkben.
