P. Kende
Nagyszerű napok ezek, ha az Urat akarom. Ha magamat akarom, a büszkeségem, vágyaim, negativitásom akkor másféle napom van. Hálás vagyok Istennek, hogy nem így van, hogy szívünkre tette ezt a vágyat, hogy keressük Őt, vággyunk rá. A hitünk egy kincs, óriási kincs. Nagyszerűek ezek a napok. Ha az Urat keressük.
A konferenciákra visszagondolva, sok olyan döntést hoztam meg konferenciákon, amik az életem nagyban befolyásolták. Téli, nyári, vezetőségi konferenciákon. Isten használta ezeket az életemben. Szeretnélek bátorítani, hogy legyen ez a várakozásod. Nem az a kérdés ott kell-e lenned, mert ott a helyed az Euroconon, hanem legyen várakozásod Istentől, mert Ő vezetni akar.
Egy nőről szeretnék beszélni, hamarosan nőnap lévén. :-) Eszterről.
Eszter 4:11 A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belsô udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, a kire a király aranypálczáját kinyujtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harmincz napja.
Eszter azt mondja, mindenki tudja, egy törvény van. Hacsak a király ki nem nyútja az aranypálcáját, akkor meg kell öletni aki hivatlanul bemegy. Eszter a király felesége de a király nem hivatta harminc napja. Nem látta a férjét egy egész hónapja. Most ezt mondja: egy törvény létezik, ha bárki bemegy oda, az megölettetik. Nem egy kegyelmes törvény. Nincs joga bemenni hacsak a király nem hívja. Senki nem számít hacsak a király nem hívja. Kizárólag akkor lehet bemenni a király jelenlétébe.
Ez emlékeztet minket valamire: a törvényre. Mert a törvény ilyen. A törvény nagyon egyszerűen beszél. "Vétkeztél már?", "Gyerünk, légy őszinte!" "Jó, akkor méltó vagy a pokolra, halálra. Köszönöm, hogy őszinte voltál." Ennyi. "Én azt hittem, ha őszinte vagyok, akkor könyörületet kapok!" Nem, ha azt hazudtad volna, hogy nincs bűn benned akkor lenne még egy plusz bűnöd, úgyhogy mondd meg az igazat. Bűnös vagy? Méltó vagy a halálra.
Olyan jól ismerjük ezt a képet. 1Móz3-ban amikor az ember elbukott, megváltozott minden velünk kapcsolatban, most nem léphetek Isten elé. Nem mehetek elé, úgyhogy bármit reméljek, csak ítéletre számíthatok. Ez a helyzet. Mert Isten szent és igaz. Eszter jól látja a dolgot. Bárki bemegy a király jelenlétébe hívás nélkül, az meghal. Nem mentheti meg magát.
Az ember mégis ezt próbálja csinálni. Az ember próbál bemenni Isten elé a maga szakállára. 1Móz 4-ben Káin hoz egy áldozatot, próbál Isten elé menni a saját jogán, "Nézd mennyi jót csinálok, nézd meg mennyire odateszem magam!" és megy Isten elé. Bizony, nincs elfogadva. Az ember azt mondja erre: "De hát én mindent megtettem!"
Ha valaki bement a király elé Eszter 4-ben, nem számított, nem volt érdekes mennyi aranyat aggatott magára, mennyire szépen beszélt, mennyi jót tett, férfi vagy nő volt. Mindenkire ugyanaz a szabály volt. Ilyen a törvény. Róm 3:10-14 romlottak vagyunk, a bűn megfertőzött minket. Valakinek el kell venni rólam a kárhoztatást, az ember nem tudja magát megmenteni.
Eszter tudja mit beszél. Ám van itt egy kiskapu, ezen a törvényen. Azaz, ha valakire a király kinyújtja az arany pálcáját (ez ritkán történt, nem lehetett erre számítani, ha valaki bement) akkor él. Látunk itt pár fontos dolgot:
- Eszternek jó oka volt a félelemre. Minden épelméjű embernek félnie kellene ebben a helyzetben. Eszter ezt mondta nagybátyjának: nem mehetek be. Márdokeusnak volt egy válasza: ne hidd, hogy megúszod a király palotájában a népirtást, ami következik. Be kell menned, nem számít mibe kerül.
- Aztán Eszter megemlíti, hogy a király már harminc napja nem hívta. Visszautasítottság. Elutasítottság. Eszter érezte ezt. Tudta, a király nem hívatta harminc napja. Nem érdekli őt. Érdekes volt egy darabig, de már nem szereti, vége van, kidobja mint az előző királynőt. Elutasítottság. Valószínűleg megvolt ez a gondolat is – bár erről nem beszél – hogy talán rosszul csináltam valamit.
Nem ez történik velünk is olyan könnyen? Élhetem így az életem: félek odamenni, félek mondani valamit, mert mi van, ha elutasít, mi van ha utál, mi van ha kiderül, hogy jól feltételeztem és nem bírja a képem?! Könnyű félelemben élni az életem.
Emberek nem kezdenek bele dolgokba, vállalkozásba, kapcsolatba, nem merik elkötelezni magukat egy barát, egy gyülekezet vagy az igazság mellett. Mert mi van ha nem sikerül, ha kudarc lesz, ha megint, ezt is elrontom? Az ember nem mer még egy helyre bekopogtatni munkáért. Nem mer felhívni még egy embert. Miért? Mert fél, tart tőle, hogy mi van ha, megint azt kapom: már betöltöttük az állást. Elutasítottság. AZ ember fél, tart tőle és azt mondja, nem megyek be, nem csinálom meg. Biztos valamit rosszul cisnálok, valami baj van velem. Értitek miről beszélek? Mind megéljük ezt.
Egy értelemben ez a kép nagyon érdekes Eszter 4-ben, ismerős. Márdokeus a Szent Szellem képe, Eszter pedig a hívőé. A Szent Szellem indítja a hívőt, és lehet hogy a hívő azt feleli: de hát én félek, nem kívánatos személy vagyok, én biztos valamit nem jól csinálok, nem fogadnak el engem. A Szent Szellem így beszél: mégis, menned kell, fontos. Amikor a Szent Szellem így vezet és kihív, kicsit úgy érzem magam hogy na mot mindjárt megkérdem: Egyáltalán hogyan kérhetsz tőlem ilyet? Nem tudod hányszor szégyenültem meg?
Már 10:21 egy gazdag, sikeres fiatalemberről van szó, aki követni akarj a Jézust. Ezt olvassuk: Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé ôt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
A fiatalember ránéz és azt mondja: hogyan kérhetsz ilyet tőlem? Én igen-igen gazdag vagyok. Emlékeztek a másik helyzetre? Jézus és a tanítványok nézik ahogy az emberek bedobják a tizedüket. Egy özvegyasszony bedob két "lyukas garast" és Jézus azt mondja: ez az asszony többet adott mindenkinél. Mert mindenét odaadta. Tőle Jézusnak nem is kellett kérnie és mégis odaadta mindenét. A fiatalember pedig a kérés ellenére is azt mondta: nem kérheted, hogy adjam fel! Bizony, Jézus, nem kérheted a vágyat ami a szívemben van, nem kérheted hogy odaadjam az életem! Hogy megbocsássak neki? Hogyan? Lehetetlen!
Tudod miről beszélek? Amikor a Szent Szellem azt mondja: oda kell menned. Mi van? Félek attól a helytől, attól az embertől. Mégis, oda kell menned, akármilyen félelmetes! Oda kell menned és azt mondani: bocsáss meg nekem. „Én kérjek bocsánatot? Ő taposott bele a lelkembe.” "Ránézek" a Szent Szellemre és azt mondom: Hogyan kérhetsz ilyet tőlem? Mind tudjuk, hogy milyen ez. Eszter azt mondja Márdokeusnak: azt hittem szeretsz , hogy fontos vagyok, most meg úgy néz ki én vagyok a sakktáblán a vezér, és most jön a vezéráldozat. Meg fogok halni. Mindenkinek egy a törvénye. Hogyan kérhetsz ilyet? Hogyan lehet ez?
(Márk 10:21-ről egy mellékes gondolat: sokan mondják ezt. „Nem gond, add oda vagyonod, majd az Úr gondoskodik.” "Hagydd ott az állásod, majd az Úr gondoskodik.” Csak úgy odadobják ezeket. Ám egyvalami kimarad ilyenkor - a vers eleje. Ahol azt olvassuk Jézusról, hogy Ő megszerette ezt az embert.
Emberek hozzávágják egymáshoz: miért nem jársz hitben? Nulla szeretettel. Nem veszik figyelembe a másik kapacitását, és hogy merre jár az Úrral - a másik meg úgy érzi megint félnie kell, megint el van utasítva.)
Nem. Jézus szerette ezt az embert. Hogyan kérheted ezt Jézus? Úgy, hogy szeretem ezt az embert, így mondhatom. Isten azt feleli: szeretettel. Igazságban persze. Mégis szeretettel.
A szeretet miatt. A szeretet nagyon sokat ad, messze többet, mint elvárhatól enne. A szeretet ezért mer kérni és meri azt mondani: elmennél oda? Rávágnám: hogyan kérhetsz ilyet? Hát úgy, hogy szeretlek, a javadat akarom. Nézzük mi történik! Rendben, lépek egyet hitben, bekopogtatok. Mi hívők látunk dolgokat, amiket emberek a világban soha nem látnak. Mert hitben elmegyünk helyekre ahova mások nem mennek, szegények közé, gazdagok közé, magányosok közé, házasok közé, sikeresek közé, kudarcot vallott emberek közé.
Tegnap az evangelizáción valaki mesélte nekem, hogy megy a kórházba, lesz egy műtéte. Hozzátette: "Úgy várjom. Mert amikor benn vagyok, akkor olyan jó beszélgetni az emberekről Isten szeretetéről. Ott vannak melletted, nem mennek sehova. Lehet velük beszélgetni. Lehet törődni velük, foglalkozni velük." Isten szeret téged, törődik veled, a javadat akarja. Lehet, hogy nem merem elhinni, mert túl nagy a visszautasítottság. Azt felelhetjük: bízz, ne félj!
Emlékszem az egyik első alkalomra, mikor ilyet hallottam - nagy szeretettel: ott ültem egy asztalnál, 1990 nyarán, és hallottam, amint P. Tom Lareau fiatal lányokkal beszélgetett, és azt mondta nekik: tudom őrülten hangzik, de a legjobb döntés az lenne, ha összeszednétek a dolgaitokat, felköltöznétek Budapestre, és beiratkoznátok Bibliaiskolába. Radikálisnak tűnt. Ám valami nagyoon nyilvánvaló volt: ezek a testvérek fontosak voltak neki. Nem csak odadobta ezt, mint egy klisét. Hanem szeretettel tanácsolt valami radikálisat. Meg vagyok győződve, hogy egyikük sem sajnálja ma, hogy engedelmeskedett. Bámulatos szeretet, bámulatos meggyőződés, bámulatos kihívás. Ezt látjuk a történetünkben is:
Márdokeus nagyon szerette az unokhúgát és meg volt győződve, hogy ez Isten akarata és megdöbbentő kihívást intézett Eszterhez: menj be a királyhoz. Jézus kérhette ezt attól a fiatalembertől, bízz bennem teljes szívedből! A vagyonod nem is a legnagyobb ügy itt. Bízz bennem szívből, teljesen! Jézus kérhette, mert szerette őt és tudta mi a legjobb neki. (Mi időnként szeretünk embereket, mégsem tudjuk mi a legjobb nekik. Ezért óvatosnak kell lennünk. A fiam még nem 16-17, de valószínű hallani fogom tőle majd, hogy: te nem tudod mi a jó nekem. Még az is lehet, hogy igaza lesz. :-S De amit tudok: Isten tudja mi a legjobb nekem. Amikor a Szent Szellem azt mondja: menj be oda, akkor okkal és joggal teszi.)
Uram, hogyan kérheted ezt? – mondom. Ebben a válsághelyzetben hogyan bízhatnék, hogy mondhatod, hogy ne aggodalmaskodjam? A TV azt mondja, hogy aggódjak. Olvastam a minap egy újságot, az is azt mondta. Az interneten is ezt látom. Ám Isten azt feleli, ne aggodalmaskodjál! Tudod Uram mennyire elavult az üzeneted? Nincs jogod ezt kérni tőlem. Minden népszerű pszichológus azt mondja, hogy jogom van a depresszióhoz. Hogy kérheted, hogy hozzak nehéz döntéseket?! Amikor ma körülöttem minden kényelmet kínál nekem! Uram ezt így nem lehet.
Isten azt feleli: Én meg nagyon, nagyon szeretlek, fontos vagy nekem. Ezért merem kérni.
2 Kor 12:14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyûjteni a szülôknek, hanem a szülôk a gyermekeknek.
Hm, miről is szól ez? Pál egyenesen azt mondja: én titeket kereslek. Nem a tiéteket. Nekem nem az kell ami a pénztárcádban van, hanem te kellesz. Ez elég dolog Pál, hogyan kérheted ezt? Mát 21:23 Jézusnak azt mondják az írástudók: Jézus, milyen tekintéllyel cselekszed ezeket? A válasz: itt se lennék ha nem szeretnélek titeket. Ján 3:16 ha Isten nem szerette volna úgy a világot, akkor nem adott volna engem – mondja Jézus. Azért vagyok itt mert szeretlek. Amikor Isten azt mondja: elég, hagyd abba, állj, ne légy kritikus, idióta, ne magaddal foglalkozz, ne magadról szóljon az életed, azt mondja amit nem szeretetek érezni, akkor azért mondja, mert nem is szólna hozzám, ha nem szeretne. Nem is hallanám, ha nem lenne fontos.
Zsid 12:7–től a fenyítésről olvasunk. Isten nem fenyítene ha nem szeretene. A szeretet nem valami nyálas, hollywood-i kép erről, ami tele van bűnnel, és házasságon kívüli szexualitásal. A szeretet nem az, amikor nem tudok nemet mondani a gyerekemnek, "mert sír szegényke...". „Hogyan kérhetsz ilyet tőlem.” - vághatnám rá már megint. Tudod, a fiamnak végülis egyáltalán nem ártott hogy otthagytam a bababölcsiben. :-)
A szeretet gyönyörű, tiszta dolog, Isten gondolata a számomra. Tele van sok mindennel, amit emberileg nem kötünk hozzá.
Eféz 4:15 szeretet, igazságban. A kettő összekapcsolódik. Ha igazság nélkül akarom a szeretetet, ha hazudok a szeretet miatt, az nem szeretet. Miért kellene hazudnom? Nem létezik kegyes hazugság, nincs benne semmi kegyes. Csak kényelmes. Csak hazugság. Isten szeret bennünket és azt mondja, mert nekimenni, merj nem félni tőle! Milyen tekintéllyel kéred ezt Uram? Jézus mondta: ha megfeleltek nekem én is megmondom milyen tekintéllyel csinálom. Jézus válasza alapjában ez: az Atyám tekintélye által, Ő Isten, aki szeretet, és a szeretet ami köztünk van Ján 3:35, az az én tekintélyem. Ján 14:23 Az Atya szeretete F fia felé, mélyen átszőve igazsággal. Ez az, ahol Krisztus szolgált.
Tudod mikor lesz a hívő félelmes szívű? Mikor érzi az elutasítottságát, hogy elrontott valamit? „Biztos rosszul csinálok valamit, azért nem vagyok házas", vagy éppen "Biztos rosszul csináltam valamit, azért vagyok házas, azért vagyok ezen a helyen.” Mikor kezdi a hívő így érezni? Amikor Eszter már harminc napja nem látta a férjét, akkor nem volt benne biztos, hogy szereti. Mi is így vagyunk. Ha ez a kapcsolat Istennel nem közeli, nem erős, akkor automatikusan így kezdek így gondolkozni. "Miért nem imádkozol?" „Hát, a múltkor sem jött be, biztos most is elrontanám, aztán Isten megint nemet mondana!" ("Ez pedig rosszabb lenne mint a halál. Mert ha Ő is elutasít engem, akkor kihez fordulhatok még?") A hívő elkezd így gondolkozni, elkezdjük így érezni magunkat. Nem merek szolgálni, elkötelezetten, mert mi van ha ... mi van, ha nem sikerül?
Egy dolog amit felismertem a fiammal kapcsolatban: utálom látni amint küszködik valamin, annyira szeretnék segíteni neki. Rá kellett jönnöm: ha nem akarja a segítségem, akkor nem számít mennyire akarok segíteni. Ez a szörnyű valóság. Pontosan tudom mit csinál, mit kellene csinálnia, de ha nem akarja a segítségem, akkor hiába akarok segíteni neki.
Zsolt 103:13 az Atya megsajnálja az Ő gyermekeit. Így van Isten velünk. Szeret minket és segíteni akar. Ha azonban nem jövök hozzá, ha nem mondom azt a lehetetlenre (amit van bőr a képén kérnie tőlem), ha nem mondom hogy jó, Uram, akkor hitben megteszem, akkor hogy tudna segíteni nekem, hogy tudna melletem állni, szolgálni felém? Ha nem vagyok biztos a szeretetében, akkor hogy lehetnék biztos az elutasítással szemben? Hogy lehetne bátorságom azzal szemben amit elrontottam? Hogy lehetne örömöm a félelem napján? Hogy állhatnék meg a hitemben, bizonyosságomban, ha nem vagyok biztos a szeretetében? Hogy történhetne meg a csoda amit úgy hívunk - keresztény élet. Békességel teli, nem félelemmel gyötört életet hogy élhetnék ha nem ismerném amit Krisztus adott. Hogyan ismerhetném a szeretetet, ha nem Ő szól hozzám? Ha a félelmemben nem hozzá kiáltok, hogy hallhatnám a szeretetét?! 1Ján 3:18.
Jeromos azt írta - "amikor a tiszteletre méltó János apostol már nem tudott elmenni a gyülekezetben, a tanítványai cipelték el oda. Mindig ugyanazt az üzenetet mondta: emlékeztette őket, hogy az egy parancsolat amit Krisztustól kapott, amely magában foglalta a többit, és megkülönbözti az újszövetséget, ez: kicsiny gyermekeim, szeressétek egymást! A többiek, mikor belefáradtak, megkérdezték miért erről beszél...".
A válasz - talán csak ennyi: szükséged van rá, kell, hogy halljátok újra és újra! Isten nem úgy parancsolta a szeretetét, hogy azt mondja: na, igyekezz, szeresd őt! Ehelyett nekünk adta az Ő Szellemét, életét, mindent ami kell a szeretethez. Azt mondta: ez mind a tiéd, szeress ezzel, adj, higgy, számíts rám! Lehet, hogy János azpostol azért beszélt mindig erről, mert a hosszú élete során azt látta, hogy ezt felejtjük el a leggyorsabban és legkönyebben.
A szeretet igazán az a hely, ahol kicsúcsosodik a parancsolat. Ez a csúcspont. Ha Isten szeretete megvan az életemben, akkor van hitem, a Szent Szellemben járok. Gal 5:22. Ha Isten szerete meg van az életemben, akkor nyilvánvaló, hogy lesznek cselekedeteim. Merek menni helyekre, ahova nem mertem volna menni. Sok minden nem történik meg még egy hívő életében is, mert az elutasításra néz, amit elrontott. Félelemben élek és tudom, hogy jogom van hozzá, ráadásul jó okom van rá. Isten azt mondja nekem: figyelj, bízz bennem, szeretlek, merj tenni egy lépést!
Belegondolok emberekbe, akik tesznek egy radikális lépést. Kornél és Ani Thaiföldön. Isten azt mondta neki: menj el messzire, tégy egy nagy lépést. Biztos vagyok benne, hogy sok más lépésre is hívja őket a szívükben. Ami kis tapasztalatom van a missziókkal kapcsolatban, annak alapján meg vagyok győződve, hogy a legnagyobb dolog nem az, hogy otthagysz mindent. Hanem az, amikor valaki azt mondja a szívében, hogy reménnyel, hittel élek, tudom, hogy Isten a javamat akarja. Akkor messzire ment a hitben. Akár itt van helyileg, akár a világ túlsó végén. Értitek amit mondok?
Megmaradsz a házasságodban, de nem úgy hogy duzzogsz: Na, jó, maradok, lássuk, csinálj Uram valamit! Nem azt mondom, látod Uram, még mindig milyen hülye? Hanem a szívemben azt mondom: oké, Uram, maradok a házasságomban, szeretem a feleségem. Maradok a munkámban és szeretek és szolgálok, vagy elmegyek, elköltözök vagy nem költözök. Vagy szülök öt gyereket és pelenkázok öt éveken át.
Az is lehet, hogy Isten messzire hív és azt mondja: van egy tervem veled, fel akarlak emelni, fontos ember leszel a világ szemében, ám őrizd a szíved és ne hagyd, hogy megcsaljanak. Azért raktalak oda, hogy elmondd mennyire szeretem őket. Nem számít a hely, magasan, alacsonyan, jobbra, balra, középen, távol, egészségben, betegsében, házasságban, egyedülállóságban. Hanem azt mondom: hiszek.
Nem azt, hogy harminc napja Isten nem válaszolt úgyhogy aggódom. Tudom mit mond a törvény, nem sok reményem van. Uram: kérlek téged, szükségem van rád, a szeretetedre, életedre. Tudom milyen az én életem, nem vagyok rá kiváncsi, hadd éljem a te életed.
Aztán csodát látunk. A Király kinyújtota a pálcáját és Eszter kegyelmet talált és megmentette a népét. Nem érdekes, hogy ki vagy, férfi vagy nő, fiatal vagy öreg, hanem az az érdekes, hogy mersz-e Isten jelenlétébe menni és nagyot kérni?! Mersz-e bejönni a gyülekezetbe és mondani: Uram, adj nekem egy barátságot! Adj nekem szolgálatot!
Ne engedd, hogy az elhagyatottság érzése vagy valami más visszafogjon!
